Hát, itt vagyok. Sajnos most sem írtam meg naprakészen élményeimet a nemes kihívásról, pedig az elhatározás megvan. Csak mire tettek követnék, vagy fáradt vagyok, vagy elvesztem a jelszót, de leginkább az szokott lenni, hogy mikor nekikezdek az írásnak, erőt vesz rajtam az elkeseredettség érzése. Mikor például meglátom leírva, hogy második nap, teszem azt, és eszembe jut, hogy van még huszonnyolc, nos, az igencsak nyomasztóan hat rám. Így viszont, hogy mindjárt vége, nem olyan, mintha naponta közvetíteném. Mivel azonban senki nem olvassa a blogot, azt hiszem, tulajdonképpen mindegy is.

Szóval vasárnap vége. Addig még van ugyan két nap, de talán azt már fél lábon állva is. És mivel jóga, biztosra vehetitek, hogy lesz fél lábon állás.

A harminc nap alatt voltak különféle gondolataim, éreztem magam kitörően energikusnak és iszonyúan fáradtnak, többször majdnem elsírtam magam és egyszer voltam rosszul is. Egy alkalommal annyira meleg volt, hogy úgy éreztem, az izületeim cseppfolyósakká váltak, ez viszont sokat segített a nyújtásoknál. A legrosszabb talán a közepe volt, amikor szembesültem vele, hogy még ugyanannyi van előttem, amennyi már mögöttem. A huszadik körül rajtakaptam magam, hogy sámolgatom, még mennyi van, meg mikor, melyik órára menjek majd. Bevallom, mikor lejárt a szabadságom és már dolgoztam, -ezt talán a huszonharmadik óra körül volt-, nem mélyültem el a gyakorlatok között áramló csí tengerében és nem nyitogattam a csakráimat sem, hanem inkább azon merengtem, miként fogok egyszerre mindent elvégezni, és hogy rohanok majd honnan hová, ügyelve, hogy mielőbb hajszárítóhoz jussak az óra után.

Mindent összevetve, jó, hogy belevágtam, még jobb, hogy már vége(illetve ahhoz közeledik, mert hát, nyugtával dicsérjük a napot) de azért jelentkezem még, mert a fegyencedzésről nem tettem le. És a jógáról is írok még.

No igen, ami azt illeti, tartottam egy(néhány) nap pihenőt. :)

Fekvő 1/2: 2 sor / 25 ism

Lábem 1/2: 2 sor / 25 ism

Gugg 2/2: 2 sor / 20 ism

Húz 1/2: 2 sor / 20 ism

Érzem a kihagyást, főleg a combtöveimben, és a nem létező hasizmomban.
A derekam sokkal jobb. Holnap mérlegelés, kíváncsi vagyok, mennyit mutat majd.
Piskóta a héten végez a 30 napos kihívással, fegyelmezetten és rendületlenül csinálja.

Rámentem a középhaladó edzéscélokra, két sorozattal. Előtte azért elküldtem egy levelet Sz.Zsigmond pajtásomnak, aki szakértőnek mondható FE témában, íme:

Ugye minden gyakorlatnál van 10 lépés. A lépéseken belül van három edzéscél (kezdő, középhaladó, haladó). Mondjuk ezek úgy néznek ki, hogy kezdő: 1 sorozat 10 ismétléssel, kö.haladó: 2 sorozat 25 ismétléssel, haladó: 3 sorozat 50 ismétléssel. Aztán, a könyv végén van egy edzésterveket bemutató rész, ahol azt írja, hogy a bemelegítést követően célszerű elvégezni 2-3 "edző sorozat"-ot.

Teszem azt, újonc vagyok, de már az első lépés haladó szakaszában vagyok. Ez akkor összesen hány ismétlést jelent, egy edzés során? 50-et, de három részletben; 3*50-et; vagy 2-3 * (3*50)-et (azaz akár 450 ismétlést)?

Fekvő 1/1: 2 sor / 10 ism

Lábem 1/1: 2 sor / 10 ism

Gugg 2/1: 2 sor / 10 ism

Húz 1/1: 2 sor / 10 ism

Tudom, hogy nevetséges egy mindennel együtt negyed órás "edzés", ez kb a nyolcvanas évek tv-tornájának szintje, de lassan, fokozatosan kell belelendülni. Holnap (szerdán) felmegyek 3 sorozat / 10 ismétlésre, utána jön az 1/2, azaz az első lépés második edzéscélja: a 2 sorozat 25 ismétléssel.
Gyümölcssaláta-készítésben rövid idő alatt expert lettem. Holnap jön a reggeli kiváltása joghurttal. Nyami.

A fegyencedzés filozófiájának egyik lényegi eleme, hogy "hagy mindig egy kicsit a bankban!". Na, én most hagytam. Azt hiszem, egy alkalom bejegyzése elmaradt, de ettől függetlenül vajmi kevés mentségem van a közel egy hónapos (vagy több?) résre a programban.

Jellemző, hogy mennyire eltökélten állok hozzá a feladathoz. Lustaságomat mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az öt nappal ezelőtt írt bejegyzésemet mára sikerült beélesítenem.

Viszont, hogy örüljetek, már ha idetévedtek és elolvassátok, kitaláltam, hogy most egy hónapig miről fogok írni. Legalább egyikünk csináljon valamit. Szóval, elkezdtem tegnap egy harminc napos kihívás nevű, igen keményen megdolgoztató jóga-sorozatot. Eredetileg tegnap akartam kezdeni a beszámolót, de annyira kinyúvadtam a nap végére, hogy nemhogy a számítógép elé, de még fogat mosni sem voltam képes kikászálódni az ágyból, ahova két percre bezuhantam, miután hazaértem.

Így tehát az első és második nap egyben lesz.

Első nap

Bevallom, nem vagyok kezdő, a jógát is négy éve csinálom már és egy harminc napos meg egy hatvan napos kihíváson is túlestem tavaly. Akkor nem mertem blogot írni, hátha elfogy a lelkesedés és az milyen kínos már, hogy egyszer csak vége szakad a beszámolónak. Ettől még persze most is megtörténhet, hogy hagyom a fenébe az egészet, ma mondjuk volt is ilyen gondolatom közben, de ne szaladjunk ennyire előre. A kihívás lényege, hogy harminc nap alatt harminc jógaórán kell részt venni, összesen két napot lehet kihagyni, de ezeket mielőbb pótolni kell, és ezek a kihagyások nem lehetnek két egymást követő nap. Azt hamar beláttam, hogy az én munkámmal nem lehetséges egy ilyet végigcsinálni, hacsak nem veszek ki közben szabadságot. De milyen szerencse, épp kivettem, úgyhogy tényleg semmi nem állhat az utamban, csak a saját lustaságom, de azt meg leküzdöm. Egy jógaóra kilencven perc és a teremben közel negyven fok honol. 

A tegnapi órán egész végig az járt a fejemben, hogy:" te jó ég, ez még csak az első óra!" Emiatt el is kalandoztam néhány gyakorlat közben, pedig nem szokásom. Igazából alig vártam, hogy vége legyen, és már akkor nyomasztott, hogy ma vissza kell jönnöm. Nem valami nagy sportemberre vall, mi? Nem is vagyok az. A teremben körben tükrök vannak, így kénytelen voltam szembesülni különböző kitüremkedő hájaimmal, amit meg esetleg nem láttam volna az a sok hajladozásnál begyűrődött úgy, hogy szerencsére érezhettem. Megfogalmazódott a diéta gondolata is, ezt remélem tettek is követik. Jóga után jó, mert gyakorlatilag csak a vízre tudok gondolni, sőt, a vége felé azt érzem, hogy az életben többet nem fogok enni, kizárólag inni. Sajnos azonban mire hazaérek, többnyire éhes leszek. Erre ki kell még találnom valamit.

Arra leszek a legkíváncsibb, hogy a hajlékonyság hogy fog változni a hetek során. Egyelőre annyira tudok előrehajolni, hogy a cipőmet még meg tudom kötni. 

Második nap

Ma megkérdezte sógornőm, hogy hol tartok a harminc napos kihívásban. Azt hittem, sírok.Még csak a második nap következik, feleltem neki. Sajnálkozását fejezte ki, majd tovább falatozta a palacsintát. Amit én sütöttem. Ez is egy fájó pont volt, tekintve, hogy a diétát is szigorúan veszem. Az első napokban legalábbis. Az órán nagyon meleg volt, ez nem meglepő, viszont egész jól bírtam, ez már annál inkább. Igaz, közel a végéhez majdnem sírva fakadtam. És persze nyilván az járt a fejemben, hogy holnap megint jönnöm kell. Jelentős változást nem érzek még semmiben, no de mitől is lenne?

Ui: közben holnap lett, november kilenc már a harmadik nap, este jövök

Nos, eddig csak lapítottam, mert nem akartam rivaldafénybe kerülni. Mondhatnám ezt is, de valójában krónikus lustaságom az oka,-melyet eddig elfoglaltságom álcája mögé rejtettem,-hogy nem kezdtem hozzá még az edzésnek. Mindazonáltal meg kell mentenem a blog becsületét, mert egyelőre úgy néz ki, kudarcba fullad a nemes küldetés. Az én mentségem a testedzés témában annyi, hogy jógázni járok, ami nem mentesít, de némi feloldozást ad az edzésnemcsinálás bűne alól. Viszont igazán gyalázatos, hogy, bár tavaly decemberben határoztam el magam, a mai napig egyetlen mozdulatot nem végeztem el egyetlen gyakorlatból sem. De mivel a november harmadika az elhatározások napja, mától minden másként lesz.

De csak a jövő héttől, rá kell készülnöm.

Piskóta

2015.10.12. Hétfő

Fekvő 1/1: 2 sorozat/10 ismétlés

Még ezt is lazának érzem, jövő héten a 3/10 menni fog, utána növelem az ismétlésszámot.

Lábem 1/1: 2 sorozat/10 ismétlés

Ezt pedig még mindig durvának. Maradok még egy ideig a 2/10-nél, amíg mind a húszat szabályosan(!) meg nem tudom csinálni.
Nem akarom elkiabálni, de a hátam már jobb.

Sali

Ahogy azt leírtam, nekem erősen tanácsos a legalapabb alapoktól kezdeni az edzést.
(Eddig nem mondtam, de nyilvánvaló: nem árt, ha valaki a blog olvasásakor tisztában van a fegyencedzés lényegével, és az sem árt, ha konkrétan az eredeti könyvet birtokolja, és olvasta. Sokat fogok locsogni, de nem szándékszom mindent túlragozni, van, hogy csak utalni fogok a könyvre.)

Jómagam egy 36. évét betöltött, 200cm magas, 111,5kg súlyú, enyhén pocakos férfi vagyok.

Edzettségi szintem, sportolói múltam és aktivitásom sajnos megfelel az életkorom magyar átlagának.
A főiskolán (azaz cirka 15 éve) kezdtem hobbiszinten kosárlabdázni, sportkarrierem csúcsteljesítménye az volt, hogy heti 3-4*2-3 órányi játék, és 100-105kg-os testsúly mellett tudtam egy láb-egy kéz zsákolást csinálni (enyhén lehajlított, ki tudja mennyire szabályos gyűrűre).

A munkám mellett is próbáltam szakítani a kosarazásra, éveken át összegyűltünk maroknyian, és heti 1-2 alkalommal pattogtattunk a teremben 2,5-3 órát. Mindezt a "karriert" kettétörte 2011-ben egy munkahelyi baleset, mely során csúnyán eltört a jobb bokám és lábszáram. Egy év rehab után még alkalomszerűen visszatértem, de a társaságból menthetetlenül kikoptam. (A lábam szerencsére - és az orvosoknak hála - szinte tökéletesen és nyomtalanul meggyógyult.)

Bár a munkám "mászkálós", ez a felsőtestet nem, vagy alig edzi; ráadásul ahogy öregszem, egyre több az iroda, és az egész napos ücsörgés.
A hasam (és az édességek) szeretete, a nulla sport, és a mozgásszegény életmód elhízáshoz, enyhe magas vérnyomáshoz, berohadt ízületekhez, és harsogva ropogó porcokhoz vezetett. Idénre összehoztam magamnak ráadásnak némi akut hát/derékfájást is.

Mikor kezdje el az ember a testedzést, ha nem ilyen állapotban, nem igaz? :)

Az első tehát a fokozatos életmódváltás (nem fogyókúra): minél kevesebb édesség, minimális "rossz" szénhidrát, sok zöldség-gyümölcs-fehérje, este 8 után lehetőleg semmi kaja, ilyesmik. Ennek a mérsékelten szigorú betartása mellett fogytam le januártól mostanáig cca 8 kilót.

Hát így állunk most, nem valami fényes. Irigylem az asszonyt a csinos, izmos teste miatt - de ezt majd leírja ő maga.

Sali