Jómagam egy 36. évét betöltött, 200cm magas, 111,5kg súlyú, enyhén pocakos férfi vagyok.

Edzettségi szintem, sportolói múltam és aktivitásom sajnos megfelel az életkorom magyar átlagának.
A főiskolán (azaz cirka 15 éve) kezdtem hobbiszinten kosárlabdázni, sportkarrierem csúcsteljesítménye az volt, hogy heti 3-4*2-3 órányi játék, és 100-105kg-os testsúly mellett tudtam egy láb-egy kéz zsákolást csinálni (enyhén lehajlított, ki tudja mennyire szabályos gyűrűre).

A munkám mellett is próbáltam szakítani a kosarazásra, éveken át összegyűltünk maroknyian, és heti 1-2 alkalommal pattogtattunk a teremben 2,5-3 órát. Mindezt a "karriert" kettétörte 2011-ben egy munkahelyi baleset, mely során csúnyán eltört a jobb bokám és lábszáram. Egy év rehab után még alkalomszerűen visszatértem, de a társaságból menthetetlenül kikoptam. (A lábam szerencsére - és az orvosoknak hála - szinte tökéletesen és nyomtalanul meggyógyult.)

Bár a munkám "mászkálós", ez a felsőtestet nem, vagy alig edzi; ráadásul ahogy öregszem, egyre több az iroda, és az egész napos ücsörgés.
A hasam (és az édességek) szeretete, a nulla sport, és a mozgásszegény életmód elhízáshoz, enyhe magas vérnyomáshoz, berohadt ízületekhez, és harsogva ropogó porcokhoz vezetett. Idénre összehoztam magamnak ráadásnak némi akut hát/derékfájást is.

Mikor kezdje el az ember a testedzést, ha nem ilyen állapotban, nem igaz? :)

Az első tehát a fokozatos életmódváltás (nem fogyókúra): minél kevesebb édesség, minimális "rossz" szénhidrát, sok zöldség-gyümölcs-fehérje, este 8 után lehetőleg semmi kaja, ilyesmik. Ennek a mérsékelten szigorú betartása mellett fogytam le januártól mostanáig cca 8 kilót.

Hát így állunk most, nem valami fényes. Irigylem az asszonyt a csinos, izmos teste miatt - de ezt majd leírja ő maga.

Sali